• Regisztrálok/Belépek
  • Kosaram  (0)  

Dr. Molnár Gabriella vagyok, jogász, immár nyugdíjas.

Bemutatkozom

1.

Mindig volt fokföldi ibolyám, de nem foglalkoztam vele többet, mint bármelyik más virágommal. Kaptam, tehát gondoskodtam róla, vigyáztam rá.
Egyszer Karácsony környékén láttam egy boltban egy ibolyát, ami nagyon különleges volt: sötét liláskék virágának világos zöld, cakkos széle volt. Szerelem első látásra!

2.

Ekkor kezdtem el olvasgatni, képeket keresni a neten a fokföldi (afrikai) ibolyáról és keresés közben rábukkantam a Gazlapra, (2007.02.06-án) ahol éppen külföldről rendeltek ibolya leveleket. Én, aki az új szerzeményem előtt csak rózsaszínű, fehér és kék fokföldit láttam, teljesen beleszédültem: több, mint 150 féle fokföldi ibolyából választhattam! Ez volt az első rendelésem és azóta gyűjtöm a fokföldi ibolyákat.

3.

Jogászként a munkám mellett hatalmas öröm és kikapcsolódás volt mindig a virágaimmal foglalkozni, reggelenként kávéval a kezemben szemlét tartani felettük. Munkából hazatérve is oda vezetett az első utam. Jó volt látni, hogyan fejlődnek, hogyan lesz egy levélkéből gyönyörű sok virágú egészséges növény, a várakozás, hogy olyan lesz-e mint a képeken, vagy esetleg más?Szívesen csábítottam el a szép virágaimmal másokat is, öröm volt mindig “megfertőzni” újakat, látni ugyanazt a lelkesedést rajtuk is. Látni, hogyan válik egy óvatos érdeklődő az “ibomán” csapat lelkes tagjává, hogyan lesz az első megszerzett levélkéjéből, virágából hamarosan gyűjtemény.

4.

Ellenállás azonban elég kevés volt bennem, egyre többféle új virágot szereztem, egyre több polc kellett a gyűjteménynek, egyre többet ajándékoztam vagy adtam el, mert kellett a hely az újabbaknak.
A Gazlap ibolyás csapata nagyon lelkes és érdeklődő volt, több megrendelést is szerveztünk, egymás közötti csereberékre is sor került, hiszen egyre többen voltunk, egyre többféle ibolya volt elérhető már itthon is. Ahogy nőtt az ibolya iránti érdeklődés, és nőtt az ibolya gyűjtők száma is, egyre nőtt az igény, hogy megmutassuk magunkat a kívülállóknak is.
Én először 2013-ban Gödöllőn a Kastélyban rendezett Ibolyanapon mutathattam meg a virágaimat. Azóta szinte minden évben Húsvét Vasárnap ez a program: készülünk és felkészítjük, ünneplőbe öltöztetjük a legszebb virágainkat. A magyar ibolyás közösség rendszeres éves találkozója is ez a kiállítás egy a fokföldi ibolyához igazán méltó környezetben.

5.

Később a Gazlapról “átköltöztünk” a Facebookra, ahol több csoport is foglalkozik ezekkel a virágokkal. Sok új gyűjtőt ismertem meg itt, és persze tartjuk a kapcsolatot a régiekkel is. Egyre több beszerzési forrást találtam és egyre több virágom lett. Mindig voltak újabb és újabb kedvencek, kívánságok, és változatlanul jó érzés, ha el tudom érni, hogy másokat is elbűvöljön a fokföldi ibolyák szépsége.
Igyekszem ezekben a csoportokban minél többször megmutatni a virágaimat, lehetőségem szerint megosztani a saját tapasztalataimat másokkal. Az ibolya-szenvedélyem most is változatlan. A gyűjtögetés, cserebere után a következő lépés ez a Boltocska, ahol minden betérőt, minden érdeklődőt szeretettel várok. De még van egy álmom...